1/2018. NVB határozat - Váradi Barna magánszemély által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában

A Nemzeti Választási Bizottság

1/2018. számú határozata

                                                                                                                                                  

 

A Nemzeti Választási Bizottság a Váradi Barna magánszemély (a továbbiakban: Szervező) által kezdeményezett országos népszavazási kérdés tárgyában – 9 igen és 0 nem szavazattal – meghozta a következő

 

határozatot:

 

A Nemzeti Választási Bizottság az

 

„Akarja-e Ön, hogy Magyarország elismerje a Katalán Köztársaságot?”

 

népszavazásra javasolt kérdés hitelesítését megtagadja.

 

A határozat ellen annak a választások hivatalos honlapján való közzétételét követő 15 napon belül az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet személyesen, levélben vagy elektronikus dokumentumként a Kúriához címzett bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf.: 547., e-mail: nvb@nvi.hu). A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb 2018. január 19-én 16.00 óráig megérkezzen. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelem elektronikus dokumentumként való benyújtása esetén a kérelem benyújtójának jogi képviselője minősített elektronikus aláírásával látja el a kérelmet. Az elektronikus dokumentumként benyújtott kérelem mellékleteit oldalhű másolatban elektronikus okirati formába kell alakítani. A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy – a szakvizsga-bizonyítvány egyszerű másolatának csatolásával – saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. A felülvizsgálati kérelem benyújtóját tárgyi illeték-feljegyzési jog illeti meg.

 

Indokolás

I.

[A benyújtás körülményei, az NVI elnök előzetes vizsgálata]

  1. A népszavazásra javasolt kérdést Szervező 2017. december 8-án postai úton nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 3. § (1) bekezdése szerinti hitelesítés céljából. Szervező a népszavazásra javasolt kérdéshez 30 választópolgár támogató aláírását mellékelte, melyekből 21 támogató aláírás megfelelt az Nsztv. 4. § (3) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek.
  2. Szervező az Nsztv. 4. § (2) bekezdésében rögzített előzetes feltétel meglétének igazolására csatolta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) NAIH-131733/2017. számú, 2017. október 30-án kelt határozatát, melyben a Hatóság Szervezőt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 68. § (6) bekezdésében foglaltak szerint, mint adatkezelőt nyilvántartásba vette.
  3. A Nemzeti Választási Iroda elnöke az Nsztv. 10. § (1) bekezdésében rögzített hatáskörében eljárva a kérdés benyújtásától számított 5 napon belül elvégezte a kezdeményezés előzetes formai vizsgálatát. A népszavazási kezdeményezés a jogszabályi követelményeknek megfelelt, így azt a Nemzeti Választási Iroda elnöke a Nemzeti Választási Bizottság elé terjesztette.

II.

[Az országos népszavazás funkciója]

  1. Az Nsztv. 11. §-a szerint a Nemzeti Választási Bizottság a kérdést akkor hitelesíti, ha az az Alaptörvényben, valamint az Nsztv.-ben a kérdéssel szemben támasztott követelményeknek megfelel.
  2. Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) 8. cikk (1) bekezdése alapján az országos népszavazás funkciója az, hogy az Országgyűlést a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében meghatározott irányú döntésre kényszerítse. A népszavazásnak, mint a közvetlen hatalomgyakorlás eszközének kivételes jellegéből fakadóan a népszavazáshoz való jog több feltétel együttes fennállása esetén gyakorolható: a rendeltetésszerű joggyakorlás mellett a nép csak olyan kérdésben ragadhatja magához a döntést, amely a képviseleti szerv, azaz az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
  3. Ez utóbbi rendelkezést az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdése rögzíti, mely kimondja, hogy országos népszavazás tárgya csak az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet. A népszavazáshoz való jog további korlátját az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott kivett vagy ún. tiltott tárgykörök képezik. E kérdésekben annak ellenére nem tartható és nem kezdeményezhető népszavazás, hogy egyébként az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartoznak.

III.

[Az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozás vizsgálata]

  1. A Nemzeti Választási Bizottság a népszavazási kérdés országgyűlési hatáskörének vizsgálata során elsőként az államelismerés elméleti alapjait, és a vonatkozó magyar gyakorlatot tekintette át. Új állam létrejöttekor felvetődik az állam létezéséről való megnyilatkozás kérdése, amely rendezi az új állam nemzetközi jogközösségbe való beilleszkedését. Az államok jogairól és kötelezettségeiről szóló montevideói egyezmény (1933) rögzítette a nemzetközi szokásjog alapján az államiság ismérveit. Az államelismerésről való döntés az államok külpolitikájába tartozó kérdés, amelynek jogi hatását tekintve eltérő megközelítések léteznek. A konstitutív elmélet szerint az új állam nemzetközi jogalanyiságának feltétele az elismerés. A deklaratív jellegű megközelítés szellemében viszont az új állam elismerésének az állam jogalanyisága szempontjából nincs joghatása. A jogirodalom megkülönbözteti a hallgatólagos és a kifejezett elismerést. A Nemzeti Választási Bizottság utal továbbá arra, hogy bizonyos jogintézmények csak akkor érvényesülnek automatikusan két állam között, ha az államelismerés megtörtént: ilyen például az úti okmányok, illetve a másik állam valamely hatósága által kiállított tanúsítvány, ítélet, vagy határozat alkalmazása, hiszen azok addig nem alkalmasak joghatás kiváltására, amíg a két állam nem ismeri el egymást.
  2. A magyar külpolitika irányának meghatározását elsődlegesen a Kormány látja el. A vonatkozó magyar gyakorlat szerint egy újonnan alakult állam elismeréséről kormányhatározat formájában születik döntés, és ez minden esetben együtt jár a diplomáciai kapcsolatok felvételének szándékával is. Az elismerés mellett így a Kormány a kormányhatározatban felhívja a külügyminisztert, hogy tegyen előterjesztést a köztársasági elnök részére a diplomáciai kapcsolatok felvételéről is. A külgazdasági és külügyminiszter hatáskörét erre a hatályos magyar szabályozásban a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Statútum rendelet) tartalmazza. A Statútum rendelet a 89. § (2) bekezdés c) pont cc) alpontjában rögzíti, hogy „[a] külgazdasági és külügyminiszter a külpolitikáért való felelőssége keretében felel Magyarországnak a külkapcsolatokban és a nemzetközi szervezetekben való képviseletéért, e tekintetben javaslatot tesz az államok elismerésére, a diplomáciai és konzuli kapcsolatok felvételére, felfüggesztésére és helyreállítására, illetve megszüntetésére”.
  3. A külügyminiszter előterjesztésére a köztársasági elnök az Alaptörvény 9. cikk (3) bekezdés a) pontjában rögzített feladatkörében – Magyarország képviseletében – eljárva, köztársasági elnöki határozat formájában hoz határozatot a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok létesítéséről.
  4. A fentiekben vázolt jogi helyzet illusztrálására a Nemzeti Választási Bizottság a közelmúlt példáiból említi a Dél-Szudán Állam elismeréséről és a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló 1281/2011. (VIII. 10.) Korm. határozatot, amely független államként ismerte el Dél-Szudánt, felhatalmazta a külügyminisztert az erre vonatkozó nyilatkozat megtételére, továbbá felhívta, hogy tegyen előterjesztést a köztársasági elnök részére a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A köztársasági elnök ennek alapján 220/2011. (IX. 20.) KE határozatával rögzítette a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Hasonlóképpen említhető a Koszovói Köztársasággal, mint újonnan alakult állammal való kapcsolatfelvétel esete. A 2034/2008. (III. 19.) Korm. határozatban a Kormány független államnak ismerte el a Koszovói Köztársaságot, és felhívta a külügyminisztert, hogy tegyen előterjesztést a köztársasági elnök részére a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A köztársasági elnök a 87/2008. (III. 21.) KE határozatban a külügyminiszter javaslatára elhatározta a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok létesítését a Koszovói Köztársasággal. [További példák: 2105/2006. (VI. 9.) Korm. határozat a Montenegrói Köztársaság elismeréséről és diplomáciai kapcsolatok felvételéről és a 120/2006. (VI. 13.) KE határozat a diplomáciai kapcsolatok létesítéséről a Montenegrói Köztársasággal; a 2238/2002. (VIII. 9.) Korm. határozat a Kelet-Timori Demokratikus Köztársasággal létesítendő diplomáciai kapcsolatokról és a 3/2003. (I. 14.) KE határozat a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolat létesítéséről a Kelet-Timori Demokratikus Köztársasággal.]
  5. A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti, hogy a jogi szabályozás fentiekben elemzett struktúrájának megfelelően az államelismerés, mint kifejezett állami aktus hagyományosan kormányhatározat formájában születik, az Országgyűlés általi elismerésre nem volt példa.
  6. Jelen határozat indokolásában, az országos népszavazás funkciójának leírásában a Nemzeti Választási Bizottság már kitért arra, hogy a népszavazási kezdeményezések az Országgyűlés döntésre kényszerítését célozzák a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tekintetében. Az államelismerésről szóló döntés egy egyedi, szabályozó tartalommal nem bíró jognyilatkozat kibocsátására kötelezné az Országgyűlést. A továbbiakban a Nemzeti Választási Bizottság így azt vizsgálta, hogy megjelenhet-e az államelismerésről szóló döntés az Országgyűlés jogalkotási mechanizmusában.
  7. A kérdés nem tartalmazza kifejezetten az elismerés aktusának alanyát, azaz az Országgyűlést, sem annak formáját. A jogalkalmazói gyakorlat szerint az országos népszavazási kérdésnek nem feltétlenül kell kifejezetten tartalmaznia a népszavazási döntés kötelezettjét, azaz az Országgyűlést, hiszen azt maga az Alaptörvény rögzíti, sem pedig azt, hogy milyen formában kell végrehajtania a parlamentnek a nép döntését, ugyanakkor ezeknek a kérdésből egyértelműen ki kell derülniük. Ha egyértelműen törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdésre vonatkozik a népszavazási kezdeményezés, a kötelezett csak az Országgyűlés lehet, aki pedig tudja, hogy törvényt kell alkotnia a népszavazási döntés végrehajtására. Jelen népszavazási kérdés esetében azonban nem törvényben, de nem is más országgyűlési aktussal gyakorolt formában meghozott, hanem ezidáig kormányhatározattal, illetve – a diplomáciai kapcsolatok felvétele tekintetében – köztársasági elnöki határozattal gyakorolt döntésről van szó.
  8. Az Országgyűlés feladat- és hatáskörei tekintetében az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdése példálózó felsorolást tartalmaz, melynek utolsó, k) pontja szerint „az Alaptörvényben és törvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol”. Az államok elismerésével kapcsolatosan sem az Alaptörvény ezen felsorolása, sem más rendelkezése, továbbá egyetlen törvény sem tartalmaz az Országgyűlés bármilyen jellegű hatáskörére vonatkozó szabályozást.
  9. A törvényi formára való kifejezett utalás hiánya, illetve, hogy az elismerés feltételezhető tartalma nélkülözi a törvények jellemzőit, a törvényi szabályozás egyáltalán nem kézenfekvő, a normatív országgyűlési határozati forma pedig fogalmilag kizárt, hiszen azt a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (1) bekezdése csak az Országgyűlés szervezetét és működését, tevékenységét, valamint cselekvési programját érintő kérdésben engedi meg, amelyek jelen tárgykörben nem merülhetnek fel.
  10. Mindezeket figyelembe véve a népszavazási kérdésből arra is következtetni lehet, hogy az államelismerés egy új, az Országgyűlés által eddig nem alkalmazott formában gyakorolható speciális aktus lenne, amire eddig a testületnek nem volt hatásköre.
  11. A Nemzeti Választási Bizottság a fentiek alapján rögzíti, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló döntés nem az Országgyűlés, hanem a köztársasági elnök feladatkörébe tartozik, az államelismerés pedig az Országgyűlés olyan tartalmú és formájú aktusát feltételezi, amely a hatályos hatás- és feladatköri szabályokkal nem összeegyeztethető.
  12. A Nemzeti Választási Bizottság a népszavazásra javasolt kérdésről a fentiekben részletezett érvelés alapján megállapítja, hogy mivel a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe ütközik, országos népszavazásra nem bocsátható.

IV.

[A nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség érintettségének vizsgálata]

  1. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja értelmében nem lehet országos népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről.
  2. Jelen népszavazási kérdés arra irányul, hogy a Spanyol Királyság egyik területi egységét, Katalónia autonóm közösségét – a katalán parlament által elfogadott függetlenségi nyilatkozatra való tekintettel – Magyarország önálló államként ismerje el. A Spanyol Királyság nem ismeri el a Katalán Köztársaságot, sőt jogi intézkedéseket foganatosított az ország területi egységének biztosítására.
  3. Magyarország és a Spanyol Királyság között számos két-, vagy többoldalú nemzetközi szerződés, közöttük több törvény van hatályban. Ezek területi hatálya főszabály szerint a két ország területére, személyi hatálya a két ország állampolgáraira, vagy a területükön élő, működő természetes és jogi személyekre terjed ki.
  4. Ha Magyarország elismeri független államként a Katalán Köztársaságot ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy az új állam területén nem ismeri el a spanyol főhatalmat, vagyis a Spanyol Királyság területe alatt csak a Katalán Köztársaságon kívüli korábbi spanyol területeket érti. Így a Spanyol Királysággal megkötött nemzetközi szerződések területi, illetve személyi hatályát Magyarország csak a Katalán Köztársasággal csökkentett spanyol területekre, illetve ottani illetőségű személyekre ismerné el, csak azok vonatkozásában gyakorolná jogait, illetve teljesítené kötelezettségeit.
  5. A Spanyol Királyság továbbra is az ország részének tekinti Katalóniát, ennek alapján pedig a Magyarországgal kötött nemzetközi szerződéseit e területre, illetve az itteni illetőségű személyekre is kiterjedőnek tekinti. A Spanyol Királyság továbbra is azt várná el Magyarországtól, hogy a teljes, Katalóniát is magában foglaló Spanyolország tekintetében gyakorolja jogait és teljesítse kötelezettségeit.
  6. Példaként említhető az 1993. évi LXV. törvénnyel kihirdetett beruházásvédelmi megállapodás Magyarország és a Spanyol Királyság között, amelynek személyi hatálya egyik oldalról a spanyol jogszabályok szerint Spanyolországban illetékességgel bíró természetes, illetve székhellyel rendelkező jogi személyekre terjed ki. A két szerződő állam eltérő Spanyolország-fogalma miatt a Spanyol Királyság nagyobb terület, illetve több személy és vállalkozás vonatkozásában várná el Magyarországtól a beruházások védelmét a szerződés rendelkezéseinek megfelelően, míg Magyarország ugyanezt csak a Katalóniával csökkentett terület tekintetében ismerné el.
  7. Hasonlóképpen hivatkozható a Magyar Köztársaság és a Spanyol Királyság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, az 1989. évi november hó 9. napján aláírt Megállapodás kihirdetéséről szóló 1993. évi LXV. törvény is. E kétoldalú szerződés IV. számú „A Spanyol Királyság Egyetemei” címet viselő melléklete több barcelonai egyetemet is tartalmaz, amelyek vonatkozásában a magyar fél a Katalán Köztársaság elismerését követően a spanyol állam fennhatóságát minden bizonnyal nem ismerhetné el.
  8. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás esetén Magyarország Katalónia vonatkozásában nem tudná teljesíteni a Spanyol Királysággal szemben nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, ezért az érintett nemzetközi szerződéseket módosítani kellene, vagy fel kellene mondani.
  9. A Nemzeti Választási Bizottság által következetesen alkalmazott és a Kúria által is megerősített jogi álláspont (Knk.IV.37.358/2015/3. számú és Knk.VII.37.371/2017/2. számú határozatok) értelmében a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségvállalás érintettségének kimondásához elegendő, hogy az eredményes népszavazás alapján elfogadott szabályozás kimutatható összefüggésben álljon azokkal a konkrét vagy általános kötelezettségekkel, amelyek a szerződésben részes feleket terhelik.
  10. A Kúria a Kvk.II.37.185/2012/2. számú végzésében a már hatályos nemzetközi kötelezettségek közvetlen hatalomgyakorlás útján történő alakításával kapcsolatban kifejtette, hogy „(..) egy nemzetközi szerződés felmondásának népszavazás útján való kikényszerítése nemcsak joggyakorlást, de a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről való döntést is jelent. A nemzetközi szerződés egy állam kötelezettségvállalása más állam(ok) felé, a vállalt kötelezettségek betartása, illetve azok alóli mentesülés a nemzetközi jog által szabályozott keretek között történhet, mely indokolja az e körben tartandó népszavazás alaptörvényi kizárását”.
  11. Tekintettel arra, hogy a népszavazásra javasolt kérdés a fentiekben kifejtettek szerint az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontjában foglalt tiltott tárgykört érint, országos népszavazásra nem bocsátható.

V.

[A népszavazási egyértelműség vizsgálata]

  1. 2017. október 27-én a katalán parlament egyoldalú nyilatkozattal kikiáltotta Katalónia, Spanyolország egyik autonóm közössége függetlenségét Katalán Köztársaság néven. A spanyol kormány az alkotmánnyal ellentétesnek minősítette a parlamenti határozatot és a Szenátus jóváhagyásával központi irányítás alá helyezte Katalóniát, a kormányfő feloszlatta a katalán parlamentet, és 2017. december 21-én új választásokra került sor. A választás alapján a katalán parlament a tervek szerint 2018. január 23-án tartja meg alakuló ülését. Az államot sem az Európai Unió, sem annak egyetlen tagállama nem ismerte el. A függetlenség kikiáltásának előkészítésében, lebonyolításában aktívan részt vevő politikusokkal szemben Spanyolország büntetőeljárásokat indított, illetve kényszerintézkedéseket foganatosított.
  2. A Nemzeti Választási Bizottság indokoltnak tartotta a kezdeményezés abból a szempontból való vizsgálatát, hogy az megfelel-e a népszavazási eljárásban alkalmazandó egyértelműség követelményének. Az egyértelműség tartalmát az Nsztv. 9. § (1) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg: „A népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles”.
  3. A jogalkotói egyértelműség alapkritériuma, hogy az Országgyűlés számára világos legyen, hogy a népszavazás eredménye pontosan mire kötelezi. Az Alaptörvény 8. cikk (1) bekezdésének utolsó mondata, mely szerint a népszavazáson hozott döntés az Országgyűlésre kötelező, azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalmának, a jogalkotás céljának és irányának egyértelműen ki kell derülnie a kérdésből annak érdekében, hogy a népszavazási kezdeményezés célba érjen.
  4. A választópolgári egyértelműség követelményével összefüggésben a Nemzeti Választási Bizottság utal a Kúria következetes joggyakorlatára (Knk.IV.37.132/2016/4., Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.457/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Kvk.37.300/2012/2. számú végzések), mely szerint a kérdéssel szembeni követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék a kérdés lényegét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni (ún. választópolgári egyértelműség). Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz.
  5. A Nemzeti Választási Bizottság a III. pontban már megállapította, hogy a magyar gyakorlatban egy új állam elismerése mindig következetesen együtt járt a diplomáciai kapcsolatok felvételével is. A népszavazási kérdés az „elismerés” kifejezést használja, amely szűken értelmezve nem jelentené a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Ennek alapján az Országgyűlésnek kellene valamilyen aktust hoznia. Az Országgyűlés számára ugyanakkor nem egyértelmű, hogy a fenti kérdésben megtartott érvényes és eredményes népszavazás esetén valóban csak a Katalán Köztársaság elismeréséről kell-e rendelkeznie, vagy a következetes gyakorlat szerint – rendhagyó módon a köztársasági elnök helyett – a diplomáciai kapcsolatok felvételéről is.
  6. Nem egyértelmű továbbá a jogalkotó számára az sem, hogy milyen jogi normával tegyen eleget a népszavazás kötelezésének. Bár tartalma szerint nem lenne helye, de esetleg mégis törvénybe kellene foglalnia az elismerést, illetve a diplomáciai kapcsolatok felvételét, vagy elegendő lenne azt egy deklaratív jellegű egyedi határozatban, politikai nyilatkozatban rögzítenie, vagy valamilyen sajátos új formát kellene rá kitalálnia?
  7. A népszavazási kérdés megfogalmazása a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a választópolgár számára is megtévesztő. Mivel a népszavazási kezdeményezés szövegezésében az „elismerés” kifejezés szerepel, így a vonatkozó magyar gyakorlat ismeretében a választópolgár okszerűen következtet arra, hogy az elismerés puszta kinyilatkoztatásán túl további kapcsolatfelvételre is sor kerül, hogy élővé váljon a két állam közötti viszony.
  8. A Nemzeti Választási Bizottság értékelte továbbá az elismerés, mint meg nem határozott tartalmú aktus célzott, illetve azzal szükségképpen együtt járó hatásainak választópolgári értelmezhetőségét. E körben felhívja a figyelmet, hogy a devizaalapú kölcsönszerződések árfolyamrésével összefüggésben hozott Knk.IV.38.010/2015/2. sz. végzésében a Kúria megkérdőjelezte a viszonylagosan egyszerűen megfogalmazott népszavazási kérdés hétköznapi értelembe vett közérthetőségét. Ennek okaként a Kúria azt jelölte meg, hogy „a devizaalapú kölcsönszerződések népszavazási kérdésben megfogalmazott problémája – bár a társadalom egy jelentősebb csoportját érinti, s ezen személyek minden bizonnyal jártasak az alkalmazott fogalmak értelmezésében is, de – többek számára nem pontosan értelmezhető fogalmakból áll”.
  9. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint ugyanez a közérthetőségi probléma fennáll akkor is, ha az alapvetően egyszerű választás – az elismerés megadása vagy meg nem adása – mögött olyan összetett problémarendszer húzódik meg, mint Magyarország multilaterális kapcsolatrendszerének alakulása, a nemzetközi szervezetekben meglévő tagságból eredő kötelezettségek módosulása (különös tekintettel a közvetlenül hatályosuló uniós normák további alkalmazhatóságára az elismert állammal szemben), vagy a kétoldalú kapcsolatrendszerek alakulása. Utóbbiból kiemelt figyelmet érdemelne a katalán területek felett a szuverenitást jelenleg gyakorló Spanyolországgal fenntartott, a IV. pontban részletezett kapcsolatrendszer. Az esetleges elismerés mindezen viszonyrendszerekre nyilvánvalóan mély hatást gyakorolna, de annak konkrét politikai, gazdasági kimenetele, következménye nemhogy a választópolgárok többségének, de a téma szakértőinek sem lenne előzetesen megjósolható.
  10. Az érintett terület feletti szuverenitásról Spanyolország nem kíván lemondani, illetve a függetlenség kikiáltásával összefüggésben nemzetközi elfogató parancsokat is magában foglaló büntető eljárásokat indított államellenes bűncselekmények miatt. A parlamenti választást követően ugyanakkor a korábbi, a függetlenség kikiáltásában aktívan részt vevő katalán kormányfő kifejezte további tárgyalási szándékát a központi kormányzattal a függetlenségről. Ez a mozzanat is jelzi, hogy Katalónia tényleges jövőbeli státusza még a függetlenséget szorgalmazók oldaláról sem teljesen egyértelmű. Egy ilyen bizonytalan, hétről-hétre, napról-napra változó politikai helyzetben kétséges, hogy a választópolgár tudatában lenne, hogy szavazatával mire is szavaz, és, hogy egy érvényes és eredményes népszavazás alapján bekövetkező „államelismerés”, milyen konkrét gyakorlati következményekkel járhat. Így önmagában a kérdés alapján nem biztos, hogy a választópolgár tisztában van azzal, hogy az elismerés megadásának lehetséges következménye lehet nemzetközi viszonylatban pl. a beutazás szabadságának korlátozása, gazdasági szankciók, kulturális, tudományos együttműködések akadályozottsága, stb. Mindezek ismerete nélkül a választópolgár nem tud felelős döntést hozni a népszavazási kérdésben.
  11. Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy jelen kérdés nem teljesíti az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményét.

VI.

[A határozat indokolásának összegzése]

  1. A népszavazásra javasolt kérdés nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, ezért az Alaptörvény 8. cikk (2) bekezdésébe ütközik, nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséget érint, így sérti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontját, továbbá az Nsztv. 9. § (1) bekezdésében foglalt népszavazási egyértelműség követelményének sem felel meg, ezért a Nemzeti Választási Bizottság a kérdés hitelesítését az Nsztv. 11. §-ában foglalt jogkörében eljárva megtagadta.

 

VII.

[A határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések]

  1. A határozat az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdés k) pontján, a 8. cikk (2) bekezdésén és a (3) bekezdés d) pontján, 9. cikk (3) bekezdés a) pontján, a Statútum rendelet 89. § (2) bekezdés c) pont cc) alpontján, az Nsztv. 9. § (1) bekezdésén, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás az Nsztv. 29. § (1) bekezdésén és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 222-225. §-án, az illetékekről szóló tájékoztatás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, a 43. § (7) bekezdésén, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.

Budapest, 2018. január 4.

 

 

                                                                                         Prof. Dr. Patyi András

                                                                                a Nemzeti Választási Bizottság

                                                                                                       elnöke