Konrád
György
Önéletrajz
Konrád György 1933. április 2-án született Debrecenben az egyetemi klinikán. Életének első tizenegy évét Berettyóújfalu nagyközségben töltötte, Magyarország keleti szélén. Apja Konrád József (1897–1970) jómódú vaskereskedő volt. Anyja, Klein Róza (1905–2004) nagyváradi zsidó polgárlány. Nővére Éva 1930-ban született, jelenleg New Yorkban biológus. Konrád György a helybeli zsidó elemi iskolába, majd a polgári iskola első osztályába járt 1944 tavaszáig.
1960 és 65 között másodállásban a Magyar Helikon Könyvkiadó lektora volt, ahol felelős szerkesztőként Gogol, Turgenyev, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Babel, és Balzac műveit gondozta. Esszéket publikált a Jelenkor, a Kortárs, a Nagyvilág és a Valóság című folyóiratokban. 1965-ben állást változtatott, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tudományos munkatársa lett, ahol városszociológiai kutatásokat végzett a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatócsoportjával, szorosabban Szelényi Iván városszociológussal együttműködve. Közös munkájukból számos tanulmány származott, egy könyv Az új lakótelepek szociológiai problémáiról (1969) és két nagyobb munka az ország területi gazdálkodásáról és igazgatásáról, valamint az országban zajló urbanisztikai és ökológiai folyamatokról.
1973 és 1989 között épül ki az a többé-kevésbé baráti társaság, amelyben a politikai és művészi szubkultúra találkozott, és amely függetlenítette magát a hivatalos kultúrától. Konrád a sokféleképpen megnyilvánuló demokratikus ellenzék egyik hangadó személyisége volt. Írásait megjelentette az ellenzék szamizdat kiadványaiban, a Beszélőben, a Hírmondóban és egyebekben. Könyveit Demszky Gábor AB szamizdat kiadója jelentette meg. Gondolatait a Szabad Európa Rádiónak adott interjúiból ismerhette meg a szélesebb magyar közönség.
1989-től kezdve, a rendszerváltás első éveiben Konrád aktívan részt vett a magyar közéletben, a demokratikus átalakulás egyik előgondolkodója volt. Az országos tanácsba beválasztott alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének, elnöke a budapesti Főpolgármester Tanácsadó Testületének, a Magisztrátusnak, kezdeményezője és egyik szóvivője a Demokratikus Chartának. Gyakori szereplője volt mind az írott, mind az elektronikus sajtónak.
1990 tavaszán a holland és a skandináv P.E.N. Klubok javaslatára a Nemzetközi P.E.N. Klub elnökévé választották. Ezt a tisztét a terminus végéig, 1993-ig töltötte be. Sokat fáradozott a bebörtönzött és üldözött írók szabadulásáért, és kerekasztal konferenciákra hívta meg a szétváló nemzetek íróit a megbékélés érdekében.
Számos kitüntetést kapott, Herder-díj (1984), Charles Veillon-díj (1986), Kossuth-díj (1990), Manes-Sperber-díj (1990), a Német Könyvkereskedők Béke-díja (Friedenspreis des Deutschen Buchhandels) (1991), Goethe Emlékérem (2000), Nemzetközi Károly-díj: (Der Internationale Karlspreis zu Aachen) (2001), Franz Werfel Emberjogi-díj (Franz Werfel Menschenrechtspreis) (2007), a Zsidó Könyvtanács első díja önéletrajz és memoár kategóriában (National Jewish Book Award for Memoir) (2008).
Megkapta a
legmagasabb francia, magyar és német állami kitüntetéseket: Francia
Becsületrend tisztje (Ordre National de
Díszdoktora
az Antwerpeni (1990) és az Újvidéki (2003) Egyetemnek.
Berettyóújfalu (2003) és Budapest (2004) díszpolgára.
